Végre újra ősz van. Ennek minden évben tudok örülni, mivel ez a kedvenc évszakom. A szürke, ködös égbolt, a sárguló, vöröslő falevelekkel, a nagy cseppekben egyenletesen hulló esővel, a hűvösebb - de nem csontig hatoló - levegővel együtt. Imádom! A macska is visszatért a radiátorra az erkélyről, és…

Fél tíz vvolt, és még mindig nem indultam el. Kapkodtam. A tükörből méteres táskák néztek vissza rám, a keszekuszán növő szőrszálak kavalkádja felett. Üres szemeket láttam visszatekinteni, de ez túl sokat elárul. Konstatáltam, hogy kell egy napszemüveg is. A ricsaj, ami arra hasonlított, mint amikor…

Június 10. Már megint ugyan az a nap. Hajnali öt óra. Éhes a macska. De hát nem lehet éhes - gondolom magamban. Éjfélkor kapott enni, amikor lefeküdtem. De. Mégis éhes. Persze mindezt finoman hozza a tudtomra. Először szépen, lágyan kezd nyávogni. Alig hallhatóan, röviden. Persze én mindenre…