Az éj leple alatt a macska, mint nesz,Üvegszilánkokon én mezítláb lépkedem,Éjsötét világosság, nincs zaj, nincs csend,Kínzókamra körvonala, mi holdfényben lebeg.Köd van, nappal s éj, talán egyben,Felhő, komor, fekete, mi itt van fenn,Fent, nem bennem vagy én benne?Mezítelen, de kezemben éles…

Itt vagyok, kedvesem, látsz tán?Vagy megint rám tört a láthatatlanság?Jó ez így, csak sokat fázom talán,Nem vagyok jól, de senki sem kérdi már.Miért nem? Na, ezt sem kérdi senki sem,Maszkom fedi fedetlen elmémet,Ki látsz tán csupán elméletben,Megölsz lassan a tekinteteddel.Varjú károg, jaj, már…

Az erdő hangjaira ütemesek lépteim,Fákon figyelő szemek, mégis ki ez itt?Lesben félni mégis jobb, mint megijedni.Milyen igaz, ők legalább figyelik lépteim.Lépteim, talán én sem figyelek rájuk,De mi van, ha már egyszerűen mindenki rám un?A madarak is, már nem jelentek veszélyt rájuk,Csicseregnek…

Uram, mondd kérlek, Te tudod, hogy ki vagyok?Mert utamon úgy érzem, egyszerűen csak bolyongok,De ki vagyok? Nem tudom, nincs meg a kirakós,Egy monokróm képet a kezemben (hosszan) tartok,Megtalálom-e magamat, ha csak fájdalmak és falcok?Nem, persze, én lehetetlent kérek,De mondd már meg kérlek,Hogy…

Szürke égbolt alatt esőben sétálgatok,Utamon kedvenc színeimmel találkozom.Sárga, bordó és barna talán,Már nem lesz rajtam soha talár. Soha, - milyen szó is ez?Hazug s álszent, nem kérem!Az örökké mennyivel szebb!Kár, ugyanolyan elveszett. Ígérünk jót s szépet egyaránt,Jó, ha felét betartjuk…