Uram, mondd kérlek, Te tudod, hogy ki vagyok?
Mert utamon úgy érzem, egyszerűen csak bolyongok,
De ki vagyok? Nem tudom, nincs meg a kirakós,
Egy monokróm képet a kezemben (hosszan) tartok,
Megtalálom-e magamat, ha csak fájdalmak és falcok?

Nem, persze, én lehetetlent kérek,
De mondd már meg kérlek,
Hogy mégis én kiből lettem?
Milyen ember volt, ki volt a példaképe?
Vagy, ha élne... az enyém Ő lenne?

Nem, kizárt, köszönöm, én jól vagyok,
Szüleim a soroktól, hát nem lennének boldogok,
Tisztázzuk, köszönöm, miattuk - még - vagyok,
Szeretetem irányukba sírig tartó,
De Uram, mondd, én mégis ki vagyok?

Ki vagyok? Én vagyok, de ki az az én,
A homloklebeny, talán ennyi lenne az egész?
Nem, valami mélyebb, a hiányát még érzem,
Személyiségem darabjai szétesnek éppen,
Ctrl-c, ctrl-v, máris van énem.

De milyen én ez? Mondd, kérlek, Istenem,
Mert nem értem, hogy én mégis ki lettem?
Mérhetetlen üresség: létezem, érzem,
A tükörben látom, ott vagyok, nézem,
De ki ez az ember? Én nem ismerem mégsem...

Nem, persze, miket is beszélek,
Én vagyok az, én, én, ÉN!
De mondd, Istenem... ki is az az ÉN?
Én vagyok az, tudom, nem kell mondanod,
De mi lesz, ha a keresését én is feladom?