Június 10.

Már megint ugyan az a nap. Hajnali öt óra. Éhes a macska. De hát nem lehet éhes - gondolom magamban. Éjfélkor kapott enni, amikor lefeküdtem. De. Mégis éhes. Persze mindezt finoman hozza a tudtomra. Először szépen, lágyan kezd nyávogni. Alig hallhatóan, röviden. Persze én mindenre felébredek. Ezt észre is veszi, és utána már kevésbé lesz lágy és rövid. De csak akkor, ha már megmozdultam. Megvárja, hogy felkeljek. Persze besegít a folyamatba. De akkor is. De még mindig nyávog.  Persze, hiszen még az ágyban fekszem. Picsába. Kap enni, Hálás érte. Látom rajta. Még véletlenül sem olyan, mint aki kikérné magának, hogy mégis mi tartott eddig. Macska. Imádom.

Visszafeküdjek? Minek... csak rosszabb lesz. Keresek kávét. Kinyitom a kamrát. Elbotlok a macskában. Kidőlt a kávé. A macska érdeklődve megszaglássza, de nem jött be neki. Elvonul aludni, mint aki jól végezte a dolgát. Macska akarok lenni. Nem maradt kávé a dobozban. Picsába.

Hogy lett hét óra? Nem is értem. Mindjárt kezdhetek dolgozni. Nagy mázlim van. Itthonról dolgozhatok. Ki se kell mozdulnom a lakásból. Nem csak most. Amúgy sem. Könnyű munkát végzek. Emberekkel beszélgetek. Akarnak-e ilyet, vagy olyat. Szeretni szokták. Én pedig érzem, hogy van miért csinálni. Na nem a nettó 120-ért. Hanem mert jobbá teszem a világot. Hiszen nélkülem.... izé. Lófasz. Inkább rosszabbá. De legalább az emberek kedvesek... ja nem. Azt hiszem ezt hívják lélekölő munkának. Amibe nem 30, hanem 2 év alatt belsorvad az ember lelke. Persze nem teljesen. Nem rögtön. Szépen, alattomosan. Napról napra egy kicsivel mégjobban. Mire feltűnik, már nem tűnik fel. Gyűlölsz mindent és mindenkit. Jó munka. Munka? Fogjuk rá... 

Fél 8. Picsába. Kezdenem kell. De még nem is ittam kávét. Mindegy. Ring.... üdvözlöm, én vagyok az, akit a legjobban utál. Ugye nem zavarom hétköznap reggel fél 8-kor? Áh, biztosan nem. Amúgy is fontos a dolog. Mármint nem nekem. Önnek sem. A cégnek. Na annak nagyon... tudja. Hiszen csak pár milliárd profitot termelt, ez nem maradhat így. Jobb, ha kevesebb dologért a továbbiakban többet fog fizetni. De ez az Ön érdeke. Hiszen így Önnek lesz jobb. 

Mondtam már, hogy utálom a munkám? Eleve a munkát. Csak dolgozunk reggeltől estig. Hogy aztán kipihenjük magunkat annyira, hogy újra dolgozhassunk. És miért? Hogy éppen megéljünk. Persze jobb, ha az egészségünkre költjük a legtöbbet, mert ha nem dolgozunk, akkor nem lesz miből élni. A munkához pedig nem árt, ha egészségesek vagyunk. Ráadásul minden egészséges dolog sokkal drágább. Megfigyelték már? A szegénynek jó az ótvar is. Aki egészségesen akar táplálkozni és élni, annak bizony sokkal több pénzre van szüksége. Logikus nem?! 

Ring. De ez a saját telefonom. Ki a faszom ez? 

Mire letettem kidobott a rendszer. Mindegyik. Még a belső levelezős rendszer is. Szuper. Úgy is utáltam. Ránézek a macskára. Végre macska lehetek. Megebédeltem. Mármint nem a macskát. Hanem csak úgy, mellette. Mákos tésztát. Szeretem. És aránylag olcsó is. Meg könnyen elkészíthető. Meg olcsó. Ja, azt már mondtam. De fontos. Ring. 

-Hálló?!
-Szia, ribanc2 vagyok a HR-ről. Gondolom már hallottad, hogy mi történt. Annyira sajnálom. Most sajnos nincs más pozíciónk, de senkit nem hagyunk az út szélén. Kérlek gyere be a papírokért!
-Akkor nincs is más?
-Most nincs, de nem hagyunk cserben. Csak vedd át a kilépőpapírokat. Szia.

Június 23.

Az utcasarokról látom a sort. Legalább 50 méter. Nem. Ez több. Sokkal több. 2 percig tart végig sétálni mellettük. Mindenki ide vár. Munkanélküli. Én okos vagyok. Online regisztráltam és kaptam időpontot. Kikerülhettem a sort. A biztonsági őr beengedett. Persze csak maszkban. Igaz, hogy rajta nem volt. Mindegy. Rögtön fogadtak. Szuper. Az iroda még mindig a kommunizmus korszakát idézte. A bürökrácia is. 

-Itt van minden papírja?
-Persze. - majd át is adtam neki.
-Ezt meg azt is kérem.
-Tessék.
-Az is itt van?
-Persze.
-És amaz?
-Azis.
-Ön nagyon felkészült.
-Tudok olvasni.
-Na ki is számoltam.... az a baj, hogy ez meg az, meg amaz. Szóval 170000 Ft-ot kap.
-Havonta?
-Neeeem, nem, dehogyis. A három hónapra. 
-Remélem azért hamarabb kapok munkát, ez nem hiszem, hogy elég lenne addig.
-Bízzunk benne igen, persze ez bruttó összeg, nettóban nagyjából 130 ezer lesz.
-Ja, igen. Értem. Hát munkanélküliként is kell adóznunk ugye, érthető. Persze a vásárlás során is adózunk belőle. Igazából kár ideadni. 
-Igen, igen, hát ez így meg úgy müködik sajnos, de hát mit tehetnénk. Majd postázzuk a határozatot.
-Mikor utalnak amúgy?
-Hát majd a határozatban fog szerepelni, ha minden rendben lesz, akkor valamikor.
-Mi az, hogy ha minden rendben lesz?
-Hát most megnéztük, hogy minden rendben van-e, aztán majd eldöntik, hogy minden rendben van-e. Érti.
-Aha. Viszlát.

Augusztus 2.

Fáj a fejem. A macska ma négykor keltett. Vasárnap van. Szeretem a hétvégéket, mert nem kell interjúkra mászkálnom. Amúgy sem láttam eddig értelmét. Ha be is hívtak, akkor teljesen más posztra, teljesen más helyszínre, vagy teljesen más bolygóra. Nem is akarnak bejelenteni sok helyen, inkább legyek vállalkozó. Hát persze. Máshol meg ilyen olyan vizsgákat követelnek.

-Na akkor mindent megbeszéltünk, már csak egy apróság van hátra, reméljük nem szab gátat a közös jövőnknek. Szóval a nemzetifaszom vizsgát muszáj a felvétel előtt megcsinálnia, ebben sajnos nem tudunk segíteni. Van most olyan 40000 Ft-ja, hogy ezt megtegye?
-Annyi most úgy valahogy éppen pont nincs. 
-Úgy sajnálom, pedig olyan jó lett volna együtt dolgozni. Majd, ha esetleg meg lesz, akkor hívjon újra. Viszlát.

Legalább egy helyre felvettek. Igaz az a hely szeptemberben indul. Addig csak kétszer halunk éhen a macskával. Semmi baj. Mit csináljak, ha már felébredtem? Megnézem, hogy mikor utalnak ezek. Az interneten. Augusztus 3. Majdnem megörültem. Aztán jött a felismerés: nem jött határozat. Semmi. Na most, akkor mi van itt?! Lesz pénz, vagy nem lesz pénz? Ez itt a nagy kérdés. És ez nem csak az én kérdésem. Hanem több százezer ember kérdése. Nekem mázlim van. Van aki segítsen. Van saját lakásom. Van macskám (bár ennek rohadtul semmi köze az egészhez). Mi van, akinek nincs ekkora hatalmas mázlija?!