Szakadék szélén álltam évekig,
Míg estem egy hatalmasat mélyéig,
Erőm nem volt megszólalni
Aztán hogy még felkelni?!
Értelmét nem láttam felállni sem,
Kapaszkodni már rég nem mertem.
Az első lépést mégis megtettem,
A szikla alattam újra megreccsent.
Józan fejjel, megtörve voltam
Lent mélyen, hol immáron álltam,
A kötelet végre megtaláltam,
De elszakadt mielőtt felmásztam.
Föladni? - ugyan!
Mi értelme volna?
Töretlenül másztam,
Fokozatosan.
Segítségül kaptam a dobozt,
Hol megremeg egy szikla,
Kikapok belőle egy bogyót.
Tovább megyek, ami ritka,
Majd inkább szépen elalszom.
2011. február
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.